Húsvéti készülődés

Furcsa hét volt ez a nagyhét. Rengeteg hír, élmény, érzet. Talán az elmúlt év karanténcsendjének hatására is még jobban odafigyel az ember minden apróságra is. Odafigyel, és elgondolkodik, közben pedig rácsodálkozik, mennyi minden történik is velünk, ami mind húsvétra mutat. Egyszerű, hétköznapinak mondható tevékenységek is szimbolikussá válhatnak.
Hogy pontosan mire gondolok?
A temetőtakarítást tekinthetjük úgy, mint egy köztisztasági feladatot. Ám miközben a friss tavaszi virágokat ültettük a kereszt tövébe, és közben egyre-másra érkeztek mostani és volt lókútiak, hogy hozzátartozójuk sírját gondozzák, nem tudtam nem arra gondolni, hogy ez a gondoskodás nem a halálról, hanem az életről szól.

Ahogy az életről szól az is, hogy a falu egykori kútját feldíszítettük. A gyerekek gondosan dugdosták a fenyőgallyakat egymás mellé, akasztották a tojásokat, kötötték a szalagokat, hogy még szebb legyen a kút. A víz az élet szimbóluma. Ezt itt, ahol a vizet az asszonyok a fejükön távolról hordták naponta haza nagyon is érthető kép, és nem véletlen díszítjük fel évről évre az egykori kutat.
És persze az élethez hozzátartozik a vidámság és a játékosság, mint a tojáskeresés, vagy a locsolkodás. A betlehem házikójába beköltözött nyuszik és barik ezt a játékos örömet szeretnék minden arra járóban feléleszteni.

Húsvét van. A nagyhét eseményei néhány napba sűrítve életünk teljességét tárják elénk a szenvedéstől az élet ünnepléséig. És az ember számára, akár hívő, akár nem hívő jó ezzel legalább évente egyszer szembesülni. 

A nyuszikért, bárányokért köszönet Riepl Tibornak.
A díszítésben részt vett:
Riepl Eszter és Tibor, a gyerekek közül:
Riepl Kende, Váliczkó Peti, Váliczkó Zita,  Mészáros Lili - a "nagyok" munkáját lelkesen követte Kökény Hanga és Riepl Janka
Köszönet érte!