Üres oldal

Ide írhatsz...

Magyarország (1782-1785) - Első Katonai Felmérés

Magyar Királyság (1819-1869) - Második katonai felmérés

Világ vége-e Lókút?
Idős ember legelteti a teheneit a lókúti lapályoson. A köteleket kézben tartja, nehogy a tilosba tévedjenek az éhes jószágok. Mert igen-igen kacsintgatnak a csalamádés felé, ahol egy óra alatt is jóllaknának.
Távolabb az úton piroshátú autóbusz közeledik. Mintha hullámvasúton járna, úgy imbolyog. A vezető mérgelődik, az utasok káromkodnak: a lókúti bekötőutat szidják, akik ismerik.
- Bejártam a fél világot, de ilyen rossz utat még nem láttam - bök bütykös ujjával a vízmosta, kőbuckás útra az öreg, legeltetés közben. - Már az összes utcákat portalaní- tották a zirci járásban 45 óta, csak ez maradt ki a mi bajunkra és szégyenünkre. Már lassan kocsira sem merünk ülni, mert kirázza a lelkünket.
Ami igaz, igaz. A négy és félkilométeres útszakaszra ráférne már a fiatalítás. Az út mentén óriás kavicshalmok púposodnak, talán hamarosan rendbehozzák az útépítők.
- Ez csak karbantartó kavics - oszlatja el a feltámadó hiedelmet Nagy Sándor, a községi tanács vb elnöke. - Már közel másfél hónapja ide szállíttatta a Közúti Igazgatóság, összesen 44 tehergépkocsival. Csak szétterítve nincsen. A korábbi években ugyan szétterítették, csak hengert nem járattak rajta. A lejtős utat a víz kimosta, a lovaskocsik barázdát vágtak rajta, jó, hogy járdát épített a község, mert nyakig merülnénk a sárban a faluban.
Sok a panasz az útra az egész községben. Legutóbb, 1970-re ígértek utat Lókútnak, de ebben sem bízik senki. Hiszen már sokszor megcsillantották a reményt a lókútiak előtt a múltban is, a jelenben is, de az úttal keveset törődtek. Ma már választ sem kap a községi tanács, ha levelet ír útügyben.
Télen, amikor befújja az utat a hó, elzár- tan élnek napokon át a lókútiak. A hóeke utoljára őket bontja ki. Tavasszal és ősszel, amikor esőtől ázott a föld, jön a telefonértesítés:
- Az autóbusz nem jár be a faluba... Öbánya az utolsó megálló
Ilyenkor gyalogolnak másfél kilométert az utasok.
Nyáron az autóbuszok néhány perc alatt portengerbe fullasztják a falut.
emberekhez. Gubicza Ferenc Veszprémben dolgozik, de Lókúton épített házat. Másnaponként hazalátogat új villájába. Kirchner Andrásné pedig nem költözik be Zircre a gyerekei szép villájába. Marad a zsúpos, rozoga hajlékban, mert az egész élete odakötődik a faluhoz.
A férfi lakosság többsége a környék bányáiban dolgozik, bár jó a kereset a fejlődő termelőszövetkezetben is. Assz/ony-tsz a lókúti. Annak mondják, pedig csak egy brigádterület székel itt, akiipusztai központtal és irányítással. Elsősorban vetőburgonyát termelnek, de kifizetődő az állattenyésztés is. Bevezették a készpénzfizetési rendszert: tavaly az egy tagra jutó évi átlagjövedelem 19 ezer forint volt.
akik
- Lókút a világ vége - állítják, akik egyszer is betérnek a községbe.
Igaz, innét tovább nem vezet műút: a községben megfordulnak a járművek.
De mégsem a világ vége Lókút! Ritka község, ahol emeletes villák épülnek. Itt akad több is Sok az új ház, de akad még romos is.
- Épülnék ide elöl, de nem lehet - mondja az egyik háztulajdonos. - A volt tulajdonos külföldön él, a kisajátítás időt vesz igénybe ... Sok németajkú eltávozott innét 1944-ben.
Eddig kevésbé háborgatta a fura tulajdonjogot képező házhelyeket a községi tanács. Volt elég tulajdonjogilag rendezett házhely is, ahova építhettek a lakók. Lassan, fokozatosan - az építési kedv növekedésével - azonban a romos házhelyek is állami tulajdonba kerülnek.
Ha sokan világ végének is tekintik a falut, nem vágyódnak el innét az emberek: az IKK) lelkes bakonyaljai falu hozzánőtt az
Évszázadokon át vízhiánnyal küszködött a falu. Egy kútjuk volt csak, innét és Óbányáról hordták vödrökkel és laj tokkal az ivóvizet.
Nagy becsben tartották ezt a ma is meglévő, egyetlen kávás kutat.
Erről kapta nevét a falu.
Most csak a közeli lakók hordják ebből a lefedett, Niagara kanalaskútból a vizet. Ha szárazság van, akkor mások is megmerítik a kútba dobott kolompjaikat.
Nyolc éve már vízvezeték erezi be a falut. Állami segítséggel épült a vízmű, de a lakosság is jelentős áldozatot hozott a vízért. Az évszázados vízgond megszűnt: fürdőszobákkal építik már az új házakat.
Szép, festői táj veszi körül e németajkú községet. Köröskörül erdők koszorúzzák; a falu nekidől az eplényi Álmos hegynek s idekéklik a Papod hegység is.
- Idegen mégsem kívánkozik hozzánk - jegyzik meg az őslakók. - Ide csak büntetésből kerülnek az emberek más vidékekről.
Mindjárt hivatkoznak a pedagógus vándorlásra. Egy évnél tovább kevés pedagógus bírja Lókúton. Pedig szép lakásokat biztosított a község, meg is becsülik őket, mégis sűrűn váltják egymást. Tavaly télen a községi tanács egy termet művelődési körnek alakított át, azóta két művelődési kör vezető távozott.
Igen, kevés a szórakozási lehetőség a faluban. Valamikor a kocsma volt az egyetlen gyülekezőhely (azóta ez is modern kisvendéglővé alakult), most a művelődési kör és az iskola szolgál erre a célra. A hetenkénti filmvetítés és az egy-két gyűlés azonban nem elégíti ki az igényeket e világtól elzárt kis községben sem.
Hogyan, miként szórakoznak hát az emberek?
Egyetlen lehetőség a televízió. Az új, modern vegyesboltból eddig nyolcvan televízió került a lakásokba és ez a szám évről évié növekedik.
Sokat fejlődött az utóbbi években Lókút. Vízművesítettek, járdásítottak, orvosi rendelőt építettek, buszvárakozókat és tűzoltószertárt létesítettek.
A lakosság életszínvonala emelkedő: sokat adnak magukra az emberek, öltözködnek, bútort vásárolnak, takarékoskodnak.
Csak az útra panaszkodnak.
Egyedül a rossz út zárja el még őket a külvilágtól. Nemesbüki André«